Anyáékat kínozza a lelkiismeret. Az óta, hogy megtudták, hirtelen mi lettünk a fontosak, nem a megint terhes testvérem. Talán jobb is ez így. Bár sok álmatlan éjszakám volt, hogy vajon jól tettem-e, hogy elmondtam nekik. Remélhetőleg nem mondják tovább senkinek, megigérték. Nyaralás után majd lemegyünk hozzájuk és beszélgetünk még. Máskor sose hívtak minket ennyire oda hozzájuk. Szomorú ez. Ha kiderül valami baj, rögtön mindenki segíteni akar. 

Gondolkodtam, hogy elmenjek-e hormon vérvételre, kíváncsi lennék az AMH-ra, TSH-ra, de sztem még nem állt helyre teljesen. Sajnos minden nap egész nap fáj a fejem. Gondolom ez is még a hormonok játéka. Jó lenne többet nem túlesni a stimuláción. Már párszor bocsánatot kértem magamtól, a petefészkeimtől, a petesejtjeimtől.